Alapítványi Bál

(2011.11.26.)

Képek  

 

Idén 6. alkalommal rendeztük meg a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumáért és Általános Iskolájáért Alapítvány jótékonysági bálját „gyermekeink szebb környezetéért”.

A családok nehéz anyagi helyzete kissé megriasztotta a szervezőket, de a kuratórium mégis úgy döntött, hogy meghirdeti és megszervezi a bált, hiszen az évek során a báli bevételekből megújult pl. a tantermek bútorzata; egy jól bevált kezdeményezést nem szívesen adtunk volna fel.

A műsort ehhez a helyzethez igazítva állítottuk össze Az összefogásnak szép példáit élhettük meg mindnyájan már a próbák és a felkészülés során.

A műsor szerkesztésére hárman – dr. Nezáczkiné Tótin Erika, Bak Adrienn és jómagam – vállalkoztunk. Ellentéteket, alapérzéseket és kiegészüléseiket sorakoztattuk fel verssel, prózával, drámarészlettel, sanzonnal, tánccal, lírai és rockos zenével. A nyitányt – a Neoton Família Don Quijote című számát – az egyesített alapítványi báli kórus adta elő Demkó Ferenc gitárkíséretével. „a szélmalomharc mire való? – hangzott a költői kérdés, majd a tudás nélküli tudós tétovaságával szembesített minket Trunkos Bence és Jákob Bianka. A 13. E-s lányok Karacs Martina szólóénekével sanzont adtak elő, majd kontrasztként egy fiatalember, Bányai Gábor (9. A) Fekete Gyula írásának segítségével idézte meg az 1930-as, 40-es évek sárospataki diákvilágának férfidominanciáját. Baji Marietta és Bajtel Ákos (11. A) A néma levente – Heltai Jenő drámája – részletével lepte meg a közönséget, majd Szabó Csenge (9. H) hangján csendült fel a Hooligans Illúzió című száma.

A finálét a kórus éneke indította. Máté Péter dalának szövegére időszerű parafrázis készült, ezt már a közönség is lelkesen énekelte „a szeretet szigor nélkül… a sok diák tanár nélkül… mondd, mit ér?” És „Refi nélkül mit érek én?” – hangzott a refrén.

A felszabadult vacsorai és báli hangulatban a számtalan tombolatárgy kisorsolása közepette megérezhettük, hogy van összefogás a Refi körül. Szülők, tanárok, a fenntartó, vállalkozók, diákok és öregdiákok, a Mudrány dolgozói megmutatták, hogy ha van is miért aggódni a jövőt illetően, az összefogás, a támogatás és a lelkesedés erősebb, mint a kétely.

Sinkóné Tóth Zsuzsanna