Alapítványi Bál
(2011.11.26.)
Idén 6. alkalommal rendeztük meg a Sárospataki Református
Kollégium Gimnáziumáért és Általános Iskolájáért Alapítvány jótékonysági bálját
„gyermekeink szebb környezetéért”.
A családok nehéz anyagi helyzete kissé megriasztotta a
szervezőket, de a kuratórium mégis úgy döntött, hogy meghirdeti és megszervezi a
bált, hiszen az évek során a báli bevételekből megújult pl. a tantermek
bútorzata; egy jól bevált kezdeményezést nem szívesen adtunk volna fel.
A műsort ehhez a helyzethez igazítva állítottuk össze Az összefogásnak szép példáit élhettük meg mindnyájan már a próbák és a felkészülés során.
A műsor szerkesztésére hárman – dr.
Nezáczkiné Tótin Erika, Bak Adrienn és jómagam – vállalkoztunk. Ellentéteket,
alapérzéseket és kiegészüléseiket sorakoztattuk fel verssel, prózával,
drámarészlettel, sanzonnal, tánccal, lírai és rockos zenével. A nyitányt – a
Neoton Família Don Quijote című számát – az egyesített alapítványi báli kórus
adta elő Demkó Ferenc gitárkíséretével. „a szélmalomharc mire való? – hangzott a
költői kérdés, majd a tudás nélküli tudós tétovaságával szembesített minket
Trunkos Bence és Jákob Bianka. A 13. E-s lányok Karacs Martina szólóénekével
sanzont adtak elő, majd kontrasztként egy fiatalember, Bányai Gábor (9. A)
Fekete Gyula írásának segítségével idézte meg az 1930-as, 40-es évek sárospataki
diákvilágának férfidominanciáját. Baji Marietta és Bajtel Ákos (11. A) A néma
levente – Heltai Jenő drámája – részletével lepte meg a közönséget, majd Szabó
Csenge (9. H) hangján csendült fel a Hooligans Illúzió című száma.
A finálét a kórus éneke indította. Máté Péter dalának
szövegére időszerű parafrázis készült, ezt már a közönség is lelkesen énekelte
„a szeretet szigor nélkül… a sok diák tanár nélkül…
mondd, mit ér?” És „Refi nélkül mit érek én?” – hangzott a refrén.
A felszabadult vacsorai és báli hangulatban a számtalan
tombolatárgy kisorsolása közepette megérezhettük, hogy van összefogás a Refi
körül. Szülők, tanárok, a fenntartó, vállalkozók, diákok és öregdiákok, a
Mudrány dolgozói megmutatták, hogy ha van is miért aggódni a jövőt illetően, az
összefogás, a támogatás és a lelkesedés erősebb, mint a kétely.
Sinkóné Tóth Zsuzsanna